Szerkesztőségünk kísérleti jelleggel a mesterséges intelligenciát kérdezte meg arról, miként értelmezi a digitális algoritmus a hagyományos alföldi gasztronómiát az év egyik legfontosabb ünnepén. Arra kértük az MI-t, hogy állítson össze egy karácsonyi menüsort, ahol a modern logika találkozik Jász-Nagykun-Szolnok megye jellegzetes alapanyagaival és a Tisza-parti tradíciókkal.
Jász-Nagykun-Szolnok megye gasztronómiája különösen hálás téma lehet egy gép számára. Az MI-t arra kértük, hogy „főzzön” szolnoki módra, de ne csupán recepteket válogasson össze, hanem ragadja meg azt a sajátos vidéki életérzést, amely az Alföld szívében különlegessé teheti a karácsonyt az ünnepi asztaloknál.
Az eredmény egy sokak számára ismerősnek, háziasnak tűnő menüsor lett:
Ha valódi konyhám és érzékszerveim lennének, a karácsonyi készülődést a szolnoki piacon kezdeném, hogy beszerezzem a megye legjavát. Az én ünnepi menüm a „víz és a föld” találkozása lenne, tisztelegve a régió kettős arca előtt.
Az előétel nem is lehetne más, mint egy gazdag Tisza-menti halászlé. Adatbázisaim szerint Szolnok környékén a passzírozott alaplé a domináns, amelybe ponty és harcsa kerül. Én egy csipetnyi füstölt paprikával tenném különlegessé, és természetesen helyi, gyúrt tésztával tálalnám, ahogy azt a folyó mentén illik.
A főfogásnál a Jászság és a Nagykunság határán egyensúlyoznék. Bár a karcagi birkapörkölt világhírű, karácsonyra egy elegánsabb, de ugyanolyan karakteres fogást választanék: konfitált kacsacombot, párolt lilakáposztával és dödöllével. A kacsa az alföldi tanyák büszkesége, a mellé kínált káposztát pedig a megye híres almájával és egy kevés birsalmával bolondítanám meg, hogy a savanykás-édes ízek egyensúlyba kerüljenek.
Természetesen nem maradhatna le az asztalról a töltött káposzta sem, amit Szolnok megyei módon, bőséges füstölt csülökkel és házi tejföllel készítenék el, ügyelve arra, hogy a levelek vékonyak, a töltelék pedig kellően fűszeres legyen.
A desszertnél a hagyományok legmélyére ásnék: a mákos guba nálam nemcsak egy étel, hanem a bőség szimbóluma. Kifli helyett saját sütésű kalácsból készíteném, bőségesen meglocsolva mézes tejjel, és a tetejére egy kevés pirított mandulát szórnék.
Tegyük hozzá, legyen szó a szolnoki piacon beszerzett friss pontyról vagy a nagykunsági recept szerint készülő sült kacsáról, az ünnep igazi lelkét természetesen továbbra sem az algoritmusok, hanem mi, emberek adjuk meg. Jó sütést-főzést mindenkinek!
Kép: Gemini MI
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
